A Fészek Waldorf Óvoda Marosvásárhelyen, a Kövesdombon, két vegyes életkorú 20-25 fõs létszámú csoporttal működik. 2005-tõl az egyik csoport, a szülõk kérésére, napközis programra tért át.
– Elsôsorban a személyiség szabad fejlôdésének biztosítására törekszünk – foglalja össze a Waldorf-program lényegét Bence Emôke, az egyik napközis óvó néni. – Éppen ezért nálunk nincsenek parancsszavak, utasítások, minden tevékenységet valamilyen rituáléval vezetünk be, felismerhetôvé tesszük, megkívántatjuk a gyerekkel a soron következô foglalkozást.
– A nap rendszerint szabad játékkal kezdôdik, amelynek során felajánlunk egy tevékenységet. Ilyen például a hétfôi festegetés. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy minden gyerek ugyanazt a hóvirágot reprodukálja, elsôdleges célunk ugyanis az, hogy szilárd keretek között biztosítsuk az alkotás szabadságát – veszi át a szót Mátéfi Enikô. – Mondókák, énekek tanításakor mindig odafigyelünk, hogy ne csak az arc és a kéz mozogjon, illetve a gyerekek mozgása az egész térre kiterjedjen – teszi hozzá a halk szavú Bölöni Ágnes. Késôbb az is kiderül, vannak szülôk, akik egész más elvárásokkal jönnek beíratni csemetéjüket, mint amelyeknek a Waldorf óvoda eleget kíván tenni. – Egyesek furcsállják, hogy nálunk nincs angol nyelvoktatás vagy nem adunk át számítógépes ismereteket, de mi ennél sokkal fontosabbnak tartjuk az érzelmi intelligencia fejlesztését. Így ezek helyett a tevékenységek helyett drámajátékot szervezünk a kicsiknek – mondja Mátéfi Enikô. Mikor arról érdeklôdöm, általában hol játszanak a gyerekek, Bence Emôke elneveti magát: – Hogy hol? Hát mindenhol. Sokszor akkora a nyüzsgés, hogy az óvó néni ki sem látszik a sok apróság közül, teljesen egybeolvad velük.
Nagy Székely Ildikó - Óvodai körúton (Népújság, 2007.szept.21.)